A moksha szabadságot, felszabadulást jelent a születés és halál örök körforgásából. Egyes magyarázatok szerint akkor éri el az egyén a mokshát, ha megtisztítja az összes karmáját, azaz függetlenné válik a karmájától és kilép a világ körforgásából, eléri a nirvánát és mintegy „hazatérve” tiszta lélekké válik ismét.

Héjjas István az India bölcsessége című könyvében így ír erről:

A Védák közlése alapján minden teremtett létforma szenvedés természetű, de az ember lelke, „önvalója” (átman, purusa) elpusztíthatatlan, és ez túléli a fizikai halált és újraszületések sorozatán keresztül, lépésről lépésre képes felhalmozni a megszabadító bölcsességet és leépíteni a karmikus adósságot, hogy végül elérje a megszabadulást (móksa) a létforgatagból (szanszára) és átlépjen a nem teremtett, szenvedésmentes, magasabb rendű, tiszta, szellemi létállapotba.

De van egy másik fajta megközelítés is. E szerint a moksa akár már ebben az életben is elérhető, az által, hogy felismerjük és tudatosítjuk isteni természetünket, ez által a testünk és elménk uraivá válunk. Azaz visszavesszük az irányítást test és elme felett. Felismerjük és tudatosítjuk, hogy mi teremtjük meg a saját valóságunkat. Megteremthetjük magunknak a mennyet, de akár a földi poklot is. 
A mokshát ez esetben akkor érhetjük el, ha az elménket megtisztítjuk a zűrzavartól, az állandó csapongástól, illetve a tudatalatt berögzült negatív programjainktól, gondolkodási sémáinktól. Az elmére jellemző természeténél fogva a csapongás. Talán ezt eddig észre sem vetted. Figyeld meg mostantól, hogy mindig mindent kommentál, ami veled történik, ha „unatkozik” akkor reklámokat olvas fel neked a metrón csak hogy lekösse magát, vagy pusztán belső dialógust folytat önmaga szórakoztatására.  (Tudod mikor újra játszod fejben a dolgokat, vagy olyan embereknek olvasol be elméletben, akiknek gyakorlatban nem tetted).

Természetesen vannak olyan belénk égett tapasztalatok, amik segítik az életünket. Például gyerekként megtanuljuk hogyan kell írni, olvasni, felöltözni, később megtanulunk autót vezetni stb.  Ezek kezdetben nehézkesen sok figyelemmel járó fárasztó tevékenységek, de idővel olyan gyakorlatra teszünk szert, hogy szinte robotpilóta üzemmódban is el tudjuk végezni őket. Nos ezek hasznosak, mert megkönnyítik az életünket. De a legtöbb belénk rögzült szokás, tapasztalat, program inkább negatív hatással van az életünkre, boldogulásunkra. Vegyünk például egy szituációt, amely régebben „sérülést”, fájdalmat okozott számodra aztán évek múlva hasonló szituációba kerülsz és nem mersz belevágni, mert félsz és a negatív múltbeli tapasztalataid alapján jósolod meg úgy mond a jövőt. Vagy mondjuk régen egy személy mélyen megbántott, majd évekre rá találkozol valakivel, aki borzasztóan hasonlít arra a múltbéli személyre. Nos ez a hasonlóság előhívja belőled a múltbéli negatív tapasztalatokat, fájdalmat negatív attitűdöt idézve benned elő. Ennek következtében nagy eséllyel kizárod annak lehetőségét, hogy ezzel az új emberrel kapcsolódj, közel engedd magadhoz. Nos ezekben az esetekben jól látható, hogy a múltbéli tapasztalatainkból történő öntudatlan jövő jósolgatás nem a szabadságunkat, hanem inkább a kötöttségünket idézi elő. Vagyis ez nem a szabadság, hanem pont a kötöttség állapota.

Nos, a moksha lehetővé teszi ezen felfogás szerint, hogy „tiszta lappal”, mint egy gyermek tekinthessünk a világra. Új tapasztalatokra tegyünk szert, immár tudatosan szeretetteljesen. Ezt a szeretetteljes, tiszta tudatállapotot egy rövidebb ideig a meditációk során már megízlelheted. Aztán, ha rendszeres meditáció gyakorlás során eljutsz egy magasabb tudat szintre, akkor teljesen felszabadulhatsz. Könnyebbé, sikeresebbé, egészségesebbé válhatsz pusztán már az által, hogy a múlt tapasztalatainak béklyójából kikerülsz.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ezt nem egy – két meditáció alatt érheti el az ember, hanem hosszú gyakorlás során. Azonban ez nem lehet kitűzött célja a meditációnak, pusztán kellemes hozadéka. Meditáció sikerességéhez le kell ugyan is tennünk az elvárásokat. Nem ülhetünk le úgy meditálni, hogy célokat fogalmazunk meg vele kapcsolatban és elvárásokkal vagyunk tele.

A szabadság, felszabadulás (moksha) elérését nem lehet siettetni és nem lehet rá pusztán a végső célként tekinteni, hanem úgy, mint az útra, amin haladunk, valódi önmagunk felfedezése, megismerése során. Még a legnagyobb hullámvölgyedben, a legsötétebb pillanataidban is haladhatsz a moksa útján, ha tudatosítod magadban, hogy te örök, halhatatlan lélek vagy.

Ne feledd, minél több időt szánsz önmagad feltárására, megismerésére, annál több bepillantást nyerhetsz a szabadságba (moksha). Azzal, hogy napi szinten szánsz egy kis időt a meditációra elcsendesíted az elmédet. Természetesen ennek ellenére az élet zajlik körülötted tovább, lesznek jobb és rosszabb időszakok, de még is könnyebben, nagyobb békével a szívedben veszed az akadályokat. Majd szép lassan a gyakorlások hatására az életed békésebb mederbe terelődik. Azonban ne feledd, mint eddig bármikor, most is azt javaslom lépésről lépésre haladja felszabadulás útján.