Engedve a családi nyomásnak végül a jogi egyetemre mentem és azt summa cum laude elvégezve megkezdtem jogi pályafutásomat. Közben férjhez mentem és megszületett az első gyermekem is. Mindenem megvolt ahhoz, hogy sikeres és boldog ember lehessek, de valahol a lelkem mélyén éreztem, valami nem kerek, én nem erre vágytam. „Jó kislány” révén azonban ismét elnyomtam azt a figyelmeztető belső hangot és éltem tovább a nagyvárosi, sikeres, ám természettől erősen eltávolodó fiatal felnőttek izgalmas, de stresszel jól megpakolt életét. Maximalista lévén igyekeztem minden fronton megfelelni, mondhatni két végén égettem a gyertyát. Éjszakáim nagyrészét alvás helyett jogesetek tanulmányozásával, tanulással töltöttem, hogy ne vegyek el napközben időt az ellátandó feladataimtól, családomtól. Aztán elkezdtek szállingózni először csak a kisebb, majd lassan a nagyobb egészségügyi problémák. De mivel nem változtattam a helyzeten, végül bekopogtatott egy „autoimmun betegség is”. Na ez egy nagy pofon volt már a javából. Azt mondták, ez egy ritka betegség, de van ilyen, így jártam, barátkozzak meg a gondolattal, most már ezzel a fájdalommal kell életem végéig együtt élnem és hát nem sok jóval bíztattak. Mikor túljutottam a kezdeti önsajnálaton és a „miért pont énvelem történt ez?” időszakon, ez volt az a végső pont, hogy rájöttem, változtatnom kell, kezembe kell vennem a saját sorsomat. Végig kellett gondolnom, mégis miért csinálom ezt? Kinek akarok én tulajdonképpen megfelelni? A magam életét élem, vagy más vágyait, felém támasztott elvárásait igyekszem teljesíteni? Van ennek értelme, hisz ha egy mérföldkövet elértem, már jött is a következő. Valaha elég leszek pusztán én, csak önmagamért, pusztán azért, mert élek és létezem? Nagyon kemény kérdések voltak ezek, de legalább idáig már eljutottam, majd kezdtek szállingózni a felismerések is. Ekkor végre elindultam a saját útamon, keresve saját válaszaimat -ahogy gondolom sokan mások is tették – akik végül valamilyen gyógyító vagy segítő hivatás mellett döntöttek pályamódosításuk során. Először egész Amerikáig sodort az élet és egy Los Angelesben élő tradicionális kínai orvoslással foglalkozó doktornővel kezdtem együtt dolgozni az egészségem visszaszerzésén. A tradicionális kínai orvoslás természetes eszközeivel. Ő hívta fel a figyelmemet a táplálkozás fontosságára, és vezetett rá arra, hogy messze nem táplálkoztam olyan egészségesen, mint ahogyan azt elképzeltem. Ő ismertetett meg az életmód fontosságával is (mint például azzal, hogy éjszaka aludni kell 🙂 ) . Az ő és az általa megismert amerikai barátnőim révén cseppentem először bele a jóga igazi autentikus világába, majd kerestem Budapesten is olyan tradicionális jógaközpontot, ahol nemcsak az ászanákon van a hangsúly. Így kezdtem el jógázni több mint egy évtizede a Sivananda jógaközpontban, majd később a Satyananda Yogaközpontban, ahol megismerhettem a jóga nidra áldásos hatásait és kipróbáltam először a női jógát.