A jóga gyakorlás eredeti célja az volt, hogy a testet felkészítse a meditáció során történő hosszú órákon át tartó mozdulatlan testhelyzetre. A meditáció (Dhyána) az egyik legerőteljesebb gyakorlata a jógának. Patanjali a Samádhi-hoz vezető „lépcsősor „ 7. fokára sorolta. Az ajurvéda számtalan fizikai és mentális probléma esetén javasolja a meditáció rendszeres gyakorlását. A meditáció gyakorlásának népszerűségét napjainkban az adja, hogy azonnali hatása rögtön érezhető (lecsitulnak az érzelmek, relaxáltabbak, kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak és derűsebbek leszünk utána). De az igazi sikere abban rejlik, hogy segít a tudatosságban, önmagunk jobb megismerésében, segít kapcsolódni a belső Önvalónkkal (átman, purusa). Segít rájönni, hogy nem pusztán a testünk vagy az elménk vagyunk. Elvezet annak a felismeréséig, hogy többek vagyunk egy földi testnél, mi örök (halhatatlan) lelkek vagyunk.

Több hozzám forduló ember panaszkodott már arra, hogy szép és jó ez a meditáció. Biztos sokat is segíthetne, de ez nem neki való. Neki ez egyszerűen nem megy, mert képtelen úgy mond „kikapcsolni az agyát”. Te is így érzed? Igen?

Nos, hát pont ezért kell gyakorolnod a meditációt. A meditáció segítségével képessé válsz arra, hogy kapcsolódj a Szíveddel. Napjaink rohanó nyugati világában sokan úgy gondolják az elme és a szív két teljesen elkülönülő része az embernek. Azonban én a mesteremtől azt tanultam, hogy bizony a fej és a szív összhangban kell, hogy működjön. A dolgokat reálisan igyekszünk megközelíteni, gondolkozunk, analizálunk. Ezzel szemben azonban a szívünkben univerzális feltétel nélküli szeretet és béke lakozik.

Mint már korábban említettem az ajurvéda az ellentétekkel dolgozik. A fej és a szív együtt kell, hogy működjön, hogy egymást kiegészítve megteremtse az egyén egyensúlyi állapotát. Ilyen állapotban csodákat érhetünk el. Azonban sajnos a mai világban, már gyerekkorban azt verik belénk, hogy csak a fejünket használjuk, a szívünk szavát pedig hagyjuk figyelmen kívül. Az ilyen működés azonban hosszútávon félelmekhez, szorongáshoz, meggondolatlan, lelketlen cselekvésekhez vezethet.

Ekkor siet segítségünkre a jóga, mely olyan erőteljes eszközöket ajánl számunkra a szívünkhöz találás felé vezető úton – tehermentesítve ezzel az agyunkat- mint a meditáció, a pranayama és az ászanák.

Ahogy a meditációba nem kell, sőt nem is szabad elvárásokkal telve belevágni, úgy a jóga más területein is el kell engedni az elvárásokat. Ne másokhoz, mások eredményeihez és megéléseihez hasonlítgasd magadat! Ne engedd, hogy ezzel a hozzáállással az elméd megakadályozzon téged, hogy elindulj az önmegismerés, a tudatosság ezen szép, de kacskaringós ösvényén. Engedd, hogy a szíved vezéreljen és ne az elméd!

Ha eddig eljutsz és belevágsz a meditáció és a jóga gyakorlásába, akkor már meg is tetted az első (és mint első ugye a legnagyobb) lépést a moksha, azaz a felszabadulás irányába.